hogy megy ez.

A lett Roma egyben elkötelezett vegetáriánus és couch surfer. Igaz, a kettőnek sok köze nincs egymáshoz­. Kivéve persze, ha valaki el szeretne tölteni Rigaban pár éjszakát mondhatni pro bono és nem mellesleg imádja a zöldségeket. Roma általában szeret a nála szörfölőkkel lógni, megmutogatni városszerte amit meg kell, és a többi. Az egyik legkedvesebb élménye egy lengyel párhoz kötődik, akik vendégeskedésük egyik napján 2-3 órára bezárkóztak a konyhájába és rittyentettek neki valami istenit, a hála jeléül. Pár éve pedig Vilniusban keresett szállást néhány barátjával és végül egy középkorú nővel vették fel a kapcsolatot. Miután meg volt a kötelező „ezawcezafürdőittlehetlaludniésezakonyha”-kör, a nő odaadta nekik a lakáskulcsot, majd távozott, mondván, nem sokat lesz itthon. Mikor itt tartott, megállítottam Romát, hogy megkérdezzem: tehát odaadta nektek a lakáskulcsot aztán lelépett? Igen. A lakás kulcsát. Tehát a kulcsot a helyhez, ahol él, négy fiatal lettnek, akiket előtte soha életében nem látott. Egyáltalán. Viszont megbízott az oldalban, ebben a hospitality exchange networkben, ami a couch surfing. Csak pár éjszaka, mondta Roma, néha ő is odaadja a kulcsot, sokkal kényelmesebb, mint mindig egymáshoz igazodni. Van benne valami. A bizalom egy új formája? Meglehet. Mindenesetre csodás dolog, hogy van.