hogy megy ez.

Volt autó, repülő, busz, vonat, vonat és autó. Koppenhága és Gråsten között félálomban hirtelen nem tudtam milyen járművön ülök. A mélypont szerencsére csak a legvégén talált meg, mikor este 11-kor végre beértem Gråstenbe és a taxis, aki elrepített volna ide, közölte, hogy fél óránál hamarabb nem ér be az állomásra. Minden zárva, a dániai tavaszi szellő (szél) nem kellemesen volt simogató. Szerencsére végül hamarabb jelent meg, én meg 20 perccel később ágynak dőltem.

Viszont a Malmö airport - Copenhagen central közötti journey során egy újabb loose connectionnel ismerkedtem meg. Egy magyar / olasz (erre elmondása szerint nemrég a 9 éves unokahúga jött rá a Facebookon szörfözgetve) származású, ausztráliai csellista, mikor látta, hogy magyarul olvasok, rákérdezett arra, hogy éppen mi a fene is van nálunk és hányan voltak pénteken tüntetni. Elkezdtünk beszélgetni, mesélt a zenészek helyzetéről Dániában (8 éve él itt), az ausztrál média egyszínűségéről és az ez ellen (is) menő getup australia kezdeményezésről és persze a fesztiváltéma elkerülhetetlen, kérdezett az idei Voltról. Mondtam, hogy érdemes.