hogy megy ez.

Jimmi a médiakomm óra tanára. Jimminek elég jó dolga van itt Ronshoved-ban. Megalapozott feltételezésem szerint szép tanári fizetéssel rendelkezik (itt még egy sima internshippel is meg lehet keresni havi 5-8 ezer koronát), egy gyönyörű fjordparton él és mindemellett tart néhány órát hetente: latint, ógörögöt, gitárt és média és kommunikációt. Jimmi jófej. Újságíró volt Svédországban, majd elvett egy lengyel nőt és most van egy páréves kislánya - nemsokára ideköltöznek hozzá. Miért is ne tennék. Jimmi egyik este a fire place roomban (“pfájszesztűe”) azt mondta, hogy a munkájában a networking az, ami mindennek az alapja. Jimmi az egyik morning assembly-n (reggel 9 óra) egy Madonna koncertfelvétel segítségével filozofált arról, hogy a keresztény vallás hogyan magyarázza a gonosz jelenlétét a világban. Teljesen komolyan. Majdnem beledőltem a kávémba, de ez felébresztett.

A médiakomm órák során eleinte kevésnek véltem Jimmi tanári jelenlétét (“Okay guys, so shoot a movie! Here’s the camera. Do you know what to do? Perfect! You have 4 hours.”), de a soha be nem fejezett horrorfilm után felmerült a lipdub ötlete - és Jimmi beindult. Meg mi is. Főleg Evelinával és Krissel, de amúgy a médiakomm gruppal egy csomót ötleteltünk, előkészültünk, tervet rajzoltunk, schedule-t írtunk, beosztottunk, nyomtattunk, prezentáltunk, nagy színes kartonszámokat vágtunk. A zene kiválasztása persze a kardinális problémák közé esett. Heves kampányolásunk a Beautiful Day mellett befuccsolt és a köz megszavazta Jet Are U Gonna Be My Girl című becsesét, ami semmi a U2-hoz képest, de legalább gyors és vidám - Jimmi kommentje: “Mass never has taste”. A forgatási napok csúsztak az időjáráshoz igazodva és végül kikötöttek ezen a héten, hétfőn és kedden - én múlt hét vasárnap óta dekkolok a szobában a dán bacilusokkal folytatott küzdelem második felvonásaként (a neocitrán gőze elfogyott, de javulóban). Így nem tudtam ugrálni és a saját stationömet rendbe rakni, de hétfő délután az ablakból láttam, ahogyan elkezdenek forgatni: beöltözött emberek rohannak egyik helyről a másikra, manőverezik a kamera, a babyvagon (Jens romos kocsija) kanyarodik. Kedden kivánszorogtam, hogy legalább feltűnjek a dologban.

Március 31-el sok embernek járt le az itteni ösztöndíj programja, úgyhogy még kedd este volt búcsú vacsora szép ruhákkal és pezsgővel, sok dán beszéddel (az elmenő emberek 80%-a külföldi volt), projekt bemutatókkal (gitár, zongora, na meg a médiakom filmek) és énekléssel (ezt nagyon szeretik itt ám). A frissen összerakott lipdubnak felettébb örültek a népek, hujjogtak és tapsoltak és akarták látni újra. Ez igen jó érzés volt. Kaptunk egy ki nem töltött oklevelet Jimmitől, a gesztus a lényeg.

Magát a lipdubot sajnos még nem tudom belinkelni, a tervek szerint még tartozik hozzá egy intró, ami a leforgatására vár. Remélem hamarosan.

Addig is, ajánlom Buttman & Rapin kalandjait, amit a fb falamon tettem közzé (utube link egyelőre ismeretlen). Ez egy délután alatt leforgatott spontán móka, Kasper Kris Kim és Dea közreműködésével, továbbá a Neocitrán gőze… kiegészítő strófájában feltűnő medve létezésének magyarázata.