hogy megy ez.

Még pár óra. A szobám fényes tiszta, már csak a feedback form vár kitöltésre, amiben a dán állam a hogylétem felől érdeklődik, ez igazán kedves tőle.

Már sokan elmentek az elmenők közül, összesen 25-en maradnak az iskolában az utolsó hónapra. Tegnap megvoltak a bemutatók, ünnepi vacsi és egyéb mókák, a stop motion hamarosan a vimeo-n.

Nem tudom mi lesz a blog sorsa, ha szorgalmas vagyok valamilyen formában folytatódik.

Azt még hozzáfűznék mindehhez, hogy itt 16 fok van, de néha süt a nap.

Elkezdtem pakolni. Négy hónap alatt pont kellemesen be lehetett lakni ezt a szobát, így kellemesen sok időt tölthetek a szétszereléssel is.

Az elmúlt pár napban Ronshoved fesztivált igyekezett fenntartani a lelkes társaság annak örömére, hogy szerdán, vagyis május 25-én (ami nem mellesleg a Towel Day) elég sokunknak jár le az ösztöndíja / vagy a dánok esetében simán csak díja. Holnap és holnapután az utolsó két rendes hojskolés nap, aztán mindenki megy a maga irányába.

Az én irányom először Legoland felé visz, aztán jön pár nap Berlin és Budapest.

Persze nagyon furcsa belegondolni, hogy nemsokára nem itt alszom és jövök-megyek majd mindennap, de ez azt hiszem magától értetődik. Ami az igazán érdekes ebben, hogy megmaradnak-e kapcsolatok. Úgy érzem sokan gondoljuk úgy, hogy igen jó dolgunk volt, egymás miatt. A socialising, a get to know, az experiencing és az összes többi efféle miatt, amit hozzáképzelünk a külföldiösztöndíjeurópafiatalok buborékba. És tényleg.

3 more morning assemblies left.

A lett Roma egyben elkötelezett vegetáriánus és couch surfer. Igaz, a kettőnek sok köze nincs egymáshoz­. Kivéve persze, ha valaki el szeretne tölteni Rigaban pár éjszakát mondhatni pro bono és nem mellesleg imádja a zöldségeket. Roma általában szeret a nála szörfölőkkel lógni, megmutogatni városszerte amit meg kell, és a többi. Az egyik legkedvesebb élménye egy lengyel párhoz kötődik, akik vendégeskedésük egyik napján 2-3 órára bezárkóztak a konyhájába és rittyentettek neki valami istenit, a hála jeléül. Pár éve pedig Vilniusban keresett szállást néhány barátjával és végül egy középkorú nővel vették fel a kapcsolatot. Miután meg volt a kötelező „ezawcezafürdőittlehetlaludniésezakonyha”-kör, a nő odaadta nekik a lakáskulcsot, majd távozott, mondván, nem sokat lesz itthon. Mikor itt tartott, megállítottam Romát, hogy megkérdezzem: tehát odaadta nektek a lakáskulcsot aztán lelépett? Igen. A lakás kulcsát. Tehát a kulcsot a helyhez, ahol él, négy fiatal lettnek, akiket előtte soha életében nem látott. Egyáltalán. Viszont megbízott az oldalban, ebben a hospitality exchange networkben, ami a couch surfing. Csak pár éjszaka, mondta Roma, néha ő is odaadja a kulcsot, sokkal kényelmesebb, mint mindig egymáshoz igazodni. Van benne valami. A bizalom egy új formája? Meglehet. Mindenesetre csodás dolog, hogy van.